Világom

mint a cím is mutatja, hosszú-hosszú szünet után tértem vissza az oldalra. És azért volt az a bizonyos hosszú szünet, mert egyrészt semmi érdekes nem történt velem (eddig), másrészt pedig a gépem is meghalt. Két héten belül kétszer. Történt az úgy, hogy egyszer majdnem összeomlott, ezt megelőzendő elvittem szerelőhöz, akinek hála működőképessé vált. Hazamenvén feltelepítgettem a dolgokat amik fontosak. Igen ám, de aztán a gép újjászületése után 10 nappal eszembe jutott, hogy nyomtatni kéne, mert hát ugye lassan itt a vizsgaidőszak... Feltelepítettem a nyomtatóm is, és kb öt perc után a gép (igen, a 10 napos gép) összeomlott. Nem is akárhogyan. Na 10 kerek napig aztán géptelen voltam. Elvittem ismét a szerelőhöz, aki megcsinálta, kicserélte benne a tönkrevágott memóriakártyát (hogy azt hogy tettem tönkre azt tényleg nem tudom) és a lelkemre kötötte, hogy ha valami gond van, azonnal viszem a gépet. Hát ja. Remélem pár évig nem kell majd felkeresnem őt.

Beköltöztem! Mág a múlt héten mondjuk, de nem volt időm írni...

No nem az oldalról, hanem itthonról vissza Vácra, kollégiumba. Holnap. Már várom, hiányzik Vác. Valahogy jó ott lenni, a Duna partján sétálgatni, a Pizza Kollégiumban kajálni... Honvágyam van, és örülök, hogy újra mehetek!

Helló! Utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a blogom... Nem azért mert nem lett volna mit írni, hanem mert nem volt lehetőségem leírni a gondolataimat. Mert mire hazaértem, az agyam kiüresedett, és a gondolataim elvesztek...

Dolgozom. Már egy ideje. Diákmunka. Természetesen a megkeresett pénzemet már el is költöttem, de ez így szokott lenni.

Egy újabb nap. Jó benne, hogy kézhez kaptam a telefonomat, amit nyertem. Aeryn él és virul, jól érzi magát, főleg mikor a nap átsüt a "lakhelyén" és ő lubickol a felmelegített vízben.

Megvettem a halam! Képet még nem tudok feltenni, de ami késik, nem múlik. Egy bettát vettem, fiút, és a végső neve az Aeryn lett. Imádom, pedig csak tegnap került hozzám. A hazaérkezése körülményes volt, mert a Lurdi-ban vettem, és kezdetnek felhurcoltam egy villamosra. Aztán egy metróra. Utána a vonatra tettem fel magunkat, hogy hamar hazaérjünk. A probléma ott kezdődött, hogy a Szolnok felé haladó vonalon baleset történt, így nem mentek a vonatok. Hát ennek örömére felszálltunk egy buszra, ami végül is hazahozott. És kibirta a halam három órát egy zacskóban, és azóta békésen úszkálgat a maga 5 centijével a 11 literes akváriumban. :)

Először is szép napot!

Köszönöm azoknak, akik szóltak, hogy olvashatatlan volt a szövegem háttere. Este, pontosabban éjfél körül én is arra ébredtem álmomból (na jó még nem is aludtam) hogy valamit csinálni kell vele, mert tényleg gáz. Most azt hiszem egy darabig jó lesz háttérnek az a fehérség, aztán majd elválik, hogy mi lesz vele... Talán csinálok valami nagyon halvány képet pillangókkal, esetleg farkasokkal, patkánnyal... vagy halakkal... és majd az kerül fel, mint a szöveg háttere. Most egy ideig jó lesz ez így.

Átköltöztem ide, mert itt tudom szerkeszteni a dizájn-t, és így a saját stílusomra szabhatom a kinézetet. És érthetőbb, kezelhetőbb, mint ahol eddig blogoltam.

Sajnálatos módon a nevelt emom az Emogochi oldalon megöngyilkolta magát. Próbáltam látogatni, de nem engedte a rendszer... ma pedig már halott volt. Hát ennyit erről...

A mai nap olvastam az interneten, hogy Spanyolországban egy egyhónapos csecsemőt a szülei a babakocsival együtt betették az autó csomagtartójába. Majd egy óra múlva észlelték, hogy a kicsi a kocsi hátuljában maradt. Bevitték az élettelen csecsemőt a kórházba, ahol már nem tudtadtak rajta segíteni.

Mint a híradásokból értesülhetett mindenki, a fővárosban ismét találtak egy II. világháborús bombát. Most egy kéttonnásat, a IX. kerületben. A környéken lakókat kitelepítették, a közelben lévő boltok, kocsmák bezártak. Leghamarabb este mehetnek haza az emberek, addig iskolkolákban ideiglenes szálláson vannak.

Ha egy nap...Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell... Hívj engem. Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok veled.
Ha egy nap el akarsz futni... Ne félj engem hívni. Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hllj meg.

Drága barátnőm blogjában találtam a linkre, gyorsan csináltam hát magamnak egy EMO-t. így néz ki:  http://emogochi.eu/emo.php?emo=9914http://emogochi.eu/index.php?page=show&id=9914&lang=hup://emogochi.

blog szerzõ

Rólam

Szeretek olvasni, zenét hallgatni, természetben sétálgatni.

Blogroll

  • Nincsenek kedvenc blogok